|
|||||||||||||||
|
Kicsi, zöld, de a MIENK |
|||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||

Tanárról, tanulásról, tanítványokról - őszintén
2008. 04.15
Miért is indult ez a blog? Annyi ideje tanítunk már, és olyan sok tanítványt láttunk mindannyian, akik a Pallasz Magániskolánál dolgozunk, hogy néha úgy gondolom, akár könyvet is lehetne belőle írni. Meg aztán divat is mostanában blogolni, én pedig, aki köztudomásúan grafomán ürge vagyok, így legalább kiadhatom magamból a mérget. Mert méreg azért van sok. Nem, nem panaszkodni akarok itt a nehéz gazdasági helyzetre, meg a megszorító intézkedések hatásaira. Én inkább igyekszem majd személyesre venni a figurát, és saját magam tapasztalatait osztani meg mindenkivel, abban a biztos tudatban, hogy amit nem mondhatok el senkinek, azt elmondom hát mindenkinek. Vajon lesznek-e olyanok, akik elolvassák?
Kiderül majd ez is, de ha csak páran látogatnak el hozzánk ezért a blogért, nekem akkor is megérte, mert legalább leültem néha, és elgondolkodtam. Elgondolkodom majd munkánkról, a nyelvtanulás buktatóiról, az örök tanítványokról, a soha le nem vizsgázó, és százezreket elszórókról, a szorgalmas, valóban tanulókról, a kényszerből hozzánk járókról, a lelkesekről, akikben él a tudásvágy – szóval mindarról, amivel nap mint nap találkozom azóta, hogy erre a sokszor elátkozott, de mégis szeretett pályára léptem.
2008.04.18.
Azon tűnődtem, hogy hanyadik olyan tanítvánnyal találkozom, aki, több, mint ötször kezdett bele az angoltanulásba, pedig még 40 sincs. Tucatjával láttam ilyeneket, akik gimnáziumban tanultak, érettségiztek az illető nyelvből, aztán persze szépen elfelejtették az egészet. Eltelt 5-6 év, és a munkájukhoz szükségük lenne az angolra, így most már munkahelyi támogatással újra belefognak. Persze közben szerelem, házasság, gyerek stb. A tanulás félbemaradt. Újabb 5 év után, most már komolyan fog a dologhoz, természetesen megint csak a Headway Elementary legelejéről, hiszen úgy érzi, hogy jó lesz átismételni a dolgot. A karrier, a pénzkeresés, az anyagiak azonban megint leszorítják az útról, a tanulás megint félbemarad. Aztán eltelik sok év, jönnek a nyugdíjas évek, nyugalom, már felnőtt gyerekek, esetleg unalom. Újra jelentkezik egy kezdő angoltanfolyamra, és amikor megkérdezik az iskolánál, hogy mi a tanulás célja, szerényen csak annyit mondanak, hogy már sokszor próbáltam, de talán most sikerül.
Íme egy élet, ami eltelt valódi nyelvtudás nélkül. Számoljunk csak: mennyi óra, mennyi pénz, mennyi elvesztegetett perc az ára ennek. Igen, a nyelvtanuláshoz csak úgy érdemes hozzáfogni, ha az ember érez magában kitartás, erőt, hogy végigcsinálja.
2008.04.29.
Egyre többen keresnek meg bennünket azzal a kéréssel, hogy készítsük fel őket a lehető legrövidebb idő alatt arra, hogy külföldön boldoguljanak. Sokan vállalnak munkát odakint, de nem kevés azok száma sem, akik végleg kiköltöznek, családdal, gyerekkel egyetemben. Ez sokszor elég nehéz feladat elé állít bennünket, mert ha a szokásos, konzervatív módon kezdjük a nyelvoktatást egy kezdő könyvvel, akkor az illető pár hónap múlva is még csak a múlt időt fogja tanulni, pedig ő már arra vágyik, hogy szabadon kommunikáljon a választott új hazájában. Az általánosan használt könyveknek ilyenkor nem igazán látjuk hasznát, kénytelen vagyunk saját, egyéni módszereket és tananyagot kidolgozni, ami pontosan megfelel az illető igénynek. Persze így is találkozunk türelmetlenséggel, a tanuló szeretne minél gyorsabban, minél kevesebbet költve minél többet tanulni. Meg kell azonban értenie, hogy az alapok nélkül nem jutunk előre, a nyelvtani szabályok ismerete nélkül a kinti munkahelyén sem állja majd meg a helyét.
2008.05.21.
Nem könnyű elkezdeni angolt tanulni felnőttkorban, pláne ha az ember már 40 körül jár. Sajnos, sokan kerülnek abba a helyzetbe, hogy ilyenkor kell, kényszerből, az alapoktól elkezdeni az angoltanulást. Nem kevesen első vagy másoddiplomát szereznek ilyenkor és szembesülniük kell azzal, hogy a végbizonyítványt csak akkor kapják kézhez, ha bemutatnak egy középfokú nyelvvizsgát. Ilyenkor kezdődik a kapkodás, aggódás, depresszió. Pedig a helyzet nem olyan szörnyű. Az angolra nemcsak azért van szükség mert előfeltétele a diplomaszerzésnek, hanem hasznos lesz később is. Utazásnál, munkahely-találásnál stb.
A legnehezebb feladat azonban saját magunk legyőzése ilyenkor. Ebben az életkorban már gyerek, férj, feleség, házimunka várja otthon az embert, és nem úgy kedve szerint osztja be az idejét. A tanárnak ezt meg kell értenie, és úgy kell módszert választania, hogy a tanulás ne legyen túl nagy teher a tanítványnak. Ha ugyanis veszedelmesen nehéznek érzi a terhet, akkor felhagy a tanulással, elveszti önbizalmát - e nélkül pedig lesz sikeres a nyelvvizsga sem.
2009. máj. 2.
Valaki nemrégiben eszperantó tanfolyamra jelentkezett hozzánk, mert, elmondása szerint sürgősen szüksége lenne egy középfokú nyelvvizsgára diplomája megszerzéséhez. Igyekeztem lebeszélni, észérvekkel eltántorítani, elmondani, hogy ha már tanul, inkább valami később is használhatóra költse el pénzét és idejét. Közben azonban, azon gondolkoztam, hogy én, aki mindig is híve volt a nemzetközi nyelvnek, hogyan mondhatok ilyet.
2009. aug. 27.
Megint itt az ősz, a nagy beiratkozások időszaka. Megint sokan újra és újrakezdik a nyelvtanulást, aztán karácsonyra felfüggesztik, majd tavaszra abbahagyják, hogy aztán két-három év múlva ismétlődjön az egész. Pedig akaraterővel, jól átgondolt időbeosztással, határozott célokkal és jó tanárral mennyi pénzt és időt lehetne megtakarítani! Azt kívánom mindenkinek, hogy eben az évben sikerüljön!
2009.szept. 8.
Valami újat próbálok ki, mert jó lenne, ha az a sok hiábavaló próbálkozás, amivel tanítványaink újra és újra nekiállnak a nyelvtanulásnak egyszer végre gyümölcsöt is teremne. Meghirdetünk egy Gyorstalpaló Angol tanfolyamot, ami nem ígér semmi csodát, csak kemény munkát, sok tanulnivalót, viszont ennek arányában gyors sikert. Nem hiszek a csodás, pár hét alatt megszerzett nyelvvizsgákban, ezek mögött általában csalás húzódik meg. Viszont hiszek abban, hogyha valaki nem egészen tehetségtelen és óriási motivációja valamint akaratereje van, akkor hatalmas lépésekben tud haladni. Meglátjuk...
2010. máj. 28.
Gimnáziumi tanítványaimnak gyakran emlegetem, hogy használják ki az időt, és addig tanuljanak nyelvet, amíg az állami oktatás keretében ingyen tehetik. Hiába. Elvesztegetik a drága időt, aztán pár év múlva jelentkeznek nálunk magánórákra, akkor amikor igazán szükség lesz rá. Persze addigra már gyermek, férj, munkahely áll mögöttük, ami megnehezíti a tanulást. Ráadásul nem olcsó szórakozás.